Megfelelési kényszerem :-)

Életemnek mindig része volt egy egészséges megfelelési kényszer, ami mindig előre felé mozgatott. Azt hiszem mindig a segítségem volt. Gyerekként a szülőknek, később az egyetemen, és most a férfinak.

Az ember előfordul, hogy saját magát sem ismeri. Tegnap délután egyedül voltam otthon és nem  a szokásos rutinomat követtem, ami az lett volna, hogy bedöglök a gép elé, hanem a főzés végeztével takarítottam :-)

Ha valaki nekem azt mondja bármikor, hogy: "te egyszer boldogan fogsz házimunkát végezni" valószínűleg az arcába nevettem volna. De most valahogy nem zavar a dolog, sőt elégedetté tesz a tudat, hogy egy tiszta lakásba ül és a főztömet eszi majd ebédre :-)

Felnövünk, öregszünk, változunk. Megismerjük magunkat.