Pekándiós muffin

Kísérleti recept következik :-)
Volt itthon egy kis maradék pekándió, maradék vajas túrótölteték...

Kezdeti gondolataim, amivel férjemet fárasztottam: "Lehet száraz lesz a muffin, mert kicsit sűrű lett a tészta, de túrókrém és pekándió van benne megúsztatva pekándiószirupban."

Most míg sül a muffin ezer dolog pörög az agyamban... kellett volna még joghurtot adni hozzá, lehet simán tepsiben kellett volna kisütni és megkenni a túrókrémmel... de minek?? Már késő minden... 15 perc és kiderül mi lett belőle :-)

A recept:
1 tojás,
10 dkg nádcukor,
8 dkg pekándiószirup,
10 dkg natúr joghurt,
15 ml étolaj,
25 dkg túrótöltelék, ami ebből a receptből maradt,
13 dkg mandulaliszt,
5 dkg zabpehelyliszt,
1-2 marék pekándió durvára aprítva,
1 teáskanál sütőpor,
1 nagy csipet szódabikarbóna.

A nedves hozzávalókat összekeverjük, majd hozzáadjuk a száraz hozzávalókat, muffin formába kanalazzuk és 190 fokon sütjük 25 percig.

Mikor a receptet írtam rájöttem, hogy én több sütőport adagoltam hozzá, gyorsan a sütőhöz futottam és megnéztem, hogy áll a muffin... hatalmas gombafejeket láttam :-D Már csak reménykedek, hogy az ízében ez nem jelenik majd meg.

Végeredmény:

Igen, beesett gombafejek :-)
De az ízük, áhh... PEKÁNDIÓ :-D És nem lett száraz. Legközelebb nem szabad túltölteni a formát!